2009. május 12., kedd

Ekhótévé


Nem, nem fogytunk ki a viagrából, csak kicsit lekonyultunk. Átmenetileg úgy éreztük (én és védekező többesem), hogy nem is olyan nagy buli érzékelhetetlen -- vagy tán nem is létező -- olvasóknak csapni a szelet. Igen, kedves hermafrodita MZ/X, magányunkban álmodoztunk rólad. Másfelől az ostobaság folyamatos áradása is blokkoló hatású, és persze az aktuális világfuccs sem kimondottan a lelkes tenniakarás irányában hat. Ilyen hangulatban célszerű meszet enni, falra mászni, vagy pedig magunkat azzal az agytumorszerűen elemi gyönyörrel kényeztetni, ami a Kramer's Ergot antológia.



Igazából antológiák: már hét van belőle. Az első három még csak kis dudor volt az alkonyi tájban, semmi nagyszabás, de a negyediket már nem lehetett nem észrevenni. Bárhova állt is az ember, már ott volt a Kramer's Ergot 4 - vastagon, kéken, furcsán -, és zavarta a vizet. Ott volt a nagy alternatív comics-vásárokon és az ízlésformáló trendekben, a képregényt a magasművészettől elválasztó határon és a Bosnyák-téri piacon. Az emberek kezdték nagy tételekben felvásárolni, pedig ebből egy is akkora (szám) volt, mint másból tíz. Elő-előrohanva meg-megtapogatták, mint egy obeliszket, a szerzőket neves galériák tépték cafatokra. Amikor a kofák látták, hogy a Kramer's Ergot 4 már a kúlság jelzésszerű megnyilvánulásaiban is ott van, állami beavatkozás után kiáltottak.

És a helyzet csak tovább mérgesedett. Nem elég, hogy az 5. és 6. kötettel a világ legförtelmesebben látványos könyvsorozata állt elő, de a Kramers Ergot 7 már akkora volt, mint egy masírozóplacc - hadd zsizsegjen fel-alá a sok agresszív fiatal mutáns -, és több mint száz dollárba került. Ez persze kiváltotta az őstermelők dühét, arra indítva őket, hogy teleszarják a MüPa környékét. Feltételezhető, hogy a következő Ergot még ennél is nagyobb lesz, saját náci rohamosztag nélkül nem is lehet lapozni.

Sammy Harkham a neve a felbujtónak. Teste hosszúkás, szőrös és vörhenyes, fényképen rabbira emlékeztet. Tudjuk mi, mindig az ilyeneknek szállít a Kibaszás ötletvezeték. Lásd még: Art Spiegelman & RAW. Ezek aztán nem szégyellnek korszak-meghatározó kiadványokat szerkeszteni! A mocskok! Ahelyett, hogy gyomorsavat fecskendeznének az arcukból naphosszat, ilyen kreatív nemzedéki öndefiniálással vannak elfoglalva! Mintha mi nem tudnánk olyan kíméletlen poszt-ballardiánus poklot összehozni bármikor, mint az Elvis Studio (Helge Reumann + Xavier Robel) a maga maratoni firkáin! Elmebeteg koherenciakísérleteket, mint C.F., Marc Bell vagy a Paper Rad kollektíva. Tényleg azt hiszik ezek, hogy jobbak lehetnek aranytégla-állagú pszichedelikus fenyegetésben? Néznek ezek köldököt is, vagy csak tévét?

(Elnézést kérünk Uj Pétertől, amiért ez olyan, mintha ő írta volna.)



(Image excerpts: Kramer's Ergot 5-6 © Elvis Studio, C.F., Neil Burke & Mat Brinkman, Jerry Moriarty, J. Bradley Johnson, Marc Bell, Shary Boyle, Paper Rad, Ron Regé jr. - Buenaventura Press & Avodah Books 2004/2006)

3 megjegyzés:

Gabor írta...

Hmmm, a panorámakép az önpusztító várossal és a pikkelyes sutyerákokkal a lovecraft-féle Innsmouthra és a Dagon-rendre emlékeztet :)

Dez írta...

Hurrá, megszületett az első komment! (--pezsgőt bont--)

Egyébként igen, ez a társaság nyilván szívott magába némi Lovecraft-ot.

Ágoston NB írta...

Hiánypótló blog, tessék szépen tovább csinálni!